2011. augusztus 29., hétfő

A Magáért beszél kiállítás záróestje az MNG Extra programsorozat alkalmából

Magyar Nemzeti Galéria, 2011. szeptember 2.

18:00 - tárlatvezetés a kiállítás kurátorával, Petrányi Zsolttal

19:30 - Produkció – kerekasztal-beszélgetés a műtárgy-előállításról és
forgalmazásról

Résztvevők: Eike Berg, Igor Buharov, Csákány István, Kupcsik Adrián

Moderátor: Petrányi Zsolt

A kortárs művész munkájának bizonyítéka a létrejött mű. Mennyisége és
minősége jellemzi az alkotót, hogy mennyire aktív, hogy mennyire
ötletgazdag. A mű formája, kinézete, megvalósításának módja
elgondolkodtat azon, hogy az vajon mennyire eladható, kiállítható, és
ekként mit sugall a művészet mibenlétéről.
A kerekasztal beszélgetés a műtárgy előállításával kapcsolatos
problémákról szól. Arról, hogy milyen gondokkal kell szembenéznie
ennek során az egzisztenciális problémákkal küzdő művésznek, a
műalkotásokat forgalmazó galeristának, vagy a műveket kiállító
kurátornak. A mai kultúrafogyasztási szokások között egyre
nyilvánvalóbb, hogy mind a gyűjtő, mind a kurátor vagy a közönség,
alapvetőnek tekinti a professzionális kivitelt, a mű tetszetős tárgyi
megjelenését. Ez az igény azonban sokszor igen komoly kihívást jelent
az alkotóknak, mert a technológia hozzáférhetősége, drága mivolta
sokszor az ötlet frissességét kérdőjelezi meg egyfelől, másfelől pedig
a gyűjtés mérsékeltsége miatt a műtárgy létrehozatalába való
befektetés értelmét.
A beszélgetés során a kérdésekből és a válaszokból sokat megtudhatunk
a mai művészet jellegéről és "fenntarthatóságáról" rentábilis
voltáról, illetve a művészek stratégiáiról, magatartásformájáról, hogy
hogyan érvényesülhetnek a mai gazdasági és társadalmi környezetben.

2011. augusztus 4., csütörtök

Kortárs művészeti trendek

A kortárs művészet is lehet divat, ehhez elég egy tornazsák, vászontáska vagy fényvisszaverős nadrágszorító bringázáshoz, ami az FKSE tagok grafikáival készült. A kis szériás termékek megvásárolhatóak a kiállítás ideje alatt az MNG Múzeumshopjában.















A terveket készítő művészek Camilla Englund, Fodor János, Hatházi László és még sokan mások. Nézd meg a teljes kínálatot az MNG-ben!

2011. július 26., kedd

Petrof Hajnalka Alkony írása az Ekultúrán

"Aki megtekinti a kiállítást, találkozhat saját gondolataival kivetítők gyűrűjében, élethű festményekkel, fotókkal és installációkkal. Receptet kaphat arra, hogyan készítsen bevásárlókocsit egy olyan jövőben, amiben a modern dolgok már hasznavehetetlenek, engedhet a Mézesmadzag csalogatásának, esetleg kukucskálhat egy kulcslyukon keresztül (hogy csak a kedvenceimet említsem). Emellett találkozhat különböző 3D-s megoldásokkal és computer animációkkal is."

Olvasd tovább az Ekultúrán!

Götz Eszter írása a Kultúra.hu-n

"A teljes szöveg, a körkérdések és a névtelen válaszok a kiállítás kétnyelvű kiadványában olvashatók. Jó szívvel azt javasolnám a Stúdiónak, hogy vigye el az ország minden galériájába és kiállítóhelyére, a kurátoroknak, művészettörténészeknek pedig azt, hogy olvassák, kóstolgassák, mert ilyen közvetlen, őszinte, komoly és intenzív szöveg a kortárs képzőművészetről, annak belső alakító erőiről még nemigen született. A kétnyelvű kiadás ugyanezt a világ felé is tolmácsolja, Petrányi és az FKSE ezzel kis, fekete-fehér füzettel, kis befektetéssel és zseniális ötlettel nagyot dobott, ami hosszú évekig kamatozni fog."

Olvasd tovább a Kultúra.hu oldalán!

Rieder Gábor írása az Artportalon

"Ilyen se volt még: recenzensünk hosszasan vizsgált egy nejlonnal összekötözött, kissé viharvert egzotikus dísznövényt a Nemzeti Galériában. Hogy vajon az a közeli kortárs projekthez tartozik-e vagy egy óvatos teremőr néni rugdosta be a lépcső alá. Egyértelmű döntés nem született – és ez már jelzi, hogy amolyan „kortársias” élményfürdőben lehet részünk a Magáért beszél címre keresztelt nagyszabású kiállításon. Egyértelmű magáért beszélésről persze nem lehet szó, hiszen a FKSE nem a népszerűsítő tömegművészet fellegvára, inkább afféle keltetőtelep a konceptuális színtér non-profit térfelén dolgozó 40 év alatti alkotók számára, akik inkább álmodnak berlini rezidensprogramról, mint egy vastag pénztárcájú hazai gyűjtőről, és maradéktalanul boldoggá teszi őket, ha kritikainak vagy társadalmilag elkötelezettnek nevezik a munkáikat."

Olvasd tovább az Artportalon!