2011. július 26., kedd

Petrof Hajnalka Alkony írása az Ekultúrán

"Aki megtekinti a kiállítást, találkozhat saját gondolataival kivetítők gyűrűjében, élethű festményekkel, fotókkal és installációkkal. Receptet kaphat arra, hogyan készítsen bevásárlókocsit egy olyan jövőben, amiben a modern dolgok már hasznavehetetlenek, engedhet a Mézesmadzag csalogatásának, esetleg kukucskálhat egy kulcslyukon keresztül (hogy csak a kedvenceimet említsem). Emellett találkozhat különböző 3D-s megoldásokkal és computer animációkkal is."

Olvasd tovább az Ekultúrán!

Götz Eszter írása a Kultúra.hu-n

"A teljes szöveg, a körkérdések és a névtelen válaszok a kiállítás kétnyelvű kiadványában olvashatók. Jó szívvel azt javasolnám a Stúdiónak, hogy vigye el az ország minden galériájába és kiállítóhelyére, a kurátoroknak, művészettörténészeknek pedig azt, hogy olvassák, kóstolgassák, mert ilyen közvetlen, őszinte, komoly és intenzív szöveg a kortárs képzőművészetről, annak belső alakító erőiről még nemigen született. A kétnyelvű kiadás ugyanezt a világ felé is tolmácsolja, Petrányi és az FKSE ezzel kis, fekete-fehér füzettel, kis befektetéssel és zseniális ötlettel nagyot dobott, ami hosszú évekig kamatozni fog."

Olvasd tovább a Kultúra.hu oldalán!

Rieder Gábor írása az Artportalon

"Ilyen se volt még: recenzensünk hosszasan vizsgált egy nejlonnal összekötözött, kissé viharvert egzotikus dísznövényt a Nemzeti Galériában. Hogy vajon az a közeli kortárs projekthez tartozik-e vagy egy óvatos teremőr néni rugdosta be a lépcső alá. Egyértelmű döntés nem született – és ez már jelzi, hogy amolyan „kortársias” élményfürdőben lehet részünk a Magáért beszél címre keresztelt nagyszabású kiállításon. Egyértelmű magáért beszélésről persze nem lehet szó, hiszen a FKSE nem a népszerűsítő tömegművészet fellegvára, inkább afféle keltetőtelep a konceptuális színtér non-profit térfelén dolgozó 40 év alatti alkotók számára, akik inkább álmodnak berlini rezidensprogramról, mint egy vastag pénztárcájú hazai gyűjtőről, és maradéktalanul boldoggá teszi őket, ha kritikainak vagy társadalmilag elkötelezettnek nevezik a munkáikat."

Olvasd tovább az Artportalon!